Tag: görög

Kréta

Nyaralásunk célpontjául a számos görögországi sziget közül Krétát választottuk. Szállásunk a sziget fővárosától, Herakliontól (Iraklion) kb. 30 km-re Malia és Stalis közötti tengerparti út mellett volt, egy 3*-os szállodában, a tengerparttól kb. 3 perces sétára.


A viszonylag egyszerű berendezésű hotel nagyon hangulatos volt mini szökőkútjával, számtalan gyönyörű virággal, fával körülvéve, egy mini oázisban éreztük magunkat. A komfortérzetünk növeléséhez nagyban hozzájárult a szálloda saját medencéje, étterme és a személyzet kedves kiszolgálása is.

Mint a legtöbb főként idegenforgalomból élő helyen, a szállodából kilépve rögtön egy sétálóutcába jutottunk, ahol a szálláshelyek szomszédságában egymás mellett sorakoztak az éttermek, bárok, élelmiszer- és ajándékboltok. A boltok többségében hasonló termékeket kínáltak, sokszor eltérő árakon. Apró, olcsó szuvenírek vásárlása esetén könnyű dolgunk van. Aki kedvet érez hozzá, végigjárhatja a boltokat, a színes bazárok között sétálva fel sem tűnik, hogy kilométereket tesz meg.

A szigetekre jellemző, hogy drágábbak, mint a száraz, néhol egy üdítő ára megközelítette a koktélokét is. Az éttermek előtt lelkes felszolgálók invitálták a turistákat egy-egy garantáltan krétai étterembe. Ennek kicsit ellentmondott hogy mi szinte csak külföldi alkalmazottakkal találkozunk, akik a jobb fizetés reményében a turistaszezon idejére a szigetre költöztek, de mind esküdött rá, hogy a szakács az igazi krétai, aki ismeri.a legjobb helyi fogásokat is. A görög vendégszeretere jellemző, hogy az éttermekben egy pohár itallal kedveskedtek a betérőknek, ami gyakran a helyi, krétai pálinka a raki volt.

Kréta tengerpartjai változatos arcukat mutatják a látogatónak. Malia homokos tengerpartja szép fehér hullámaival fogadja a turistákat, valószínűleg ennek tudható be, hogy vizisportokra nem igazán volt lehetőség ezen a részen. Sajnos a sziget körül a vízivilág sem volt túl látványos.

Nyár végén, amikor mi ott jártunk, a sziget nagy részén kopár sziklákat, kiszáradt cserjéket találtunk, amelyek között néhol kecskenyájak bukkantak fel. Ezzel ellentétben a településeken nagyon szép növények pompáztak.

Részt vettünk két fakultatív programon a nyaralás alatt. Az autóbuszok a szállodák előtt vették fel az utasokat, néhol hihetetlenül szűk utcákon kanyarogva közlekedtek.

Első utunk Eloundába vezetett, amelyet az idegenvezető úgy ismertetett, mint egy, a világsztárok által kedvelt üdülőhelyet, ahol luxusvilláikban bújnak meg a hírességek a kíváncsi szemek elől. Innen egy eléggé zsúfolt hajóval vittek el Spinalongára, a leprások szigetére. A pici, nagyon szeles szigetre 1904-1956 között telepítették a betegeket. A különféle nemzetek idegenvezetői egymást túlkiabálva próbálták elmesélni a sziget hányatott történetét. Sajnos a szigeten mára csak romok és egy pár teljesen üres épület maradt fenn, így nem volt könnyű elképzelni, hogy telhettek az ott lakók szomorú mindennapjai.

Eljutottunk Agiosz Nikolaosba is, ahol a város központjában egy sós vizű tó található, amely a tengerbe ömlik. A város igazi mediterrán hangulatot áraszt utcáival, ajándékboltjaival, a tavat és a tengerparti öblöt körbeölelő éttermeivel.

Másik szervezett utunk során Knossosba látogattunk el. A több ezer éves fehér romok között nem sok árnyékos helyet találtunk, aki oda látogat, annak ajánlott a könnyű, szellős ruha és kalap viselése. A csoporttal érkezőket helyi idegenvezetők kalauzolják el a romok között. A mi, magyar idegenvezetőnk nagyon szakszerű mutatta be a Knossosi palota és Kréta történelmét, ami túlmutatott egy útikönyv száraz leírásán. A frekventált helyekre jellemző módon itt is sok látogató volt, hasonlóan az ottani mosdóknál, amiért elvileg nem kell fizetni, azonban ne lepődjünk meg, ha elkérik a szolgáltatás árát.

Knossos a főváros, Heraklion mellett található. Heraklionban csak rövid időt töltöttünk, a kikötőt és a velenceiek által épített erődöt néztük meg, amely jellemző a sziget északi városaira. Knossosból jövet nem hagyhattuk ki a fővárosban található Archeológiai Múzeumot sem, ahol a kiállított tárgyak segítségével kaphatunk teljes képet a minoszi kultúráról. Sajnos a múzeum éppen felújítás alatt volt, de egy időszakos kiállítás keretében ízelítőt kaptunk a kiállított tárgyakból. Ebédidőben az éttermek szinte zsúfolásig megteltek, nem volt könnyű helyet találni a nyüzsgő forgatagban.

A szervezett utak mellett bérelt autóval is kirándultunk, bár azt mondták tömegközlekedéssel is szinte minden helyre el lehet jutni. Számtalan autókölcsönző, autó közül lehet válogatni, az árak a legtöbb helyen magukban foglalják a teljese körű autóbiztosítást is. A benzin drágább volt, mint nálunk, de a szigetet kelet-nyugat irányban végigszelő jó minőségű gyorsforgalmi úton gyorsan, egyszerűen lehetet haladni. A közlekedési szabályokat nem vették nagyon szigorúan, de a gyorshajtók ellen szigorúan felléptek.

Autóval jutottunk el a Lassithi-fennsíkra. Útközben érintettük a Homo Sapiens múzeumot, ahonnan hangulatos szélmalmok lábától csodálhattuk meg a környéket. A fennsíkon található a Dikteon Andron cseppkőbarlang, ami a helyi legenda szerint Zeusz születésének a helye. A kis, zsúfolt parkolóból kb. 20 perces sétával vagy szamárháton juthatunk fel a barlang bejáratához, ahol rövid idő alatt bejárhatjuk a barlangot.

Zeusz barlangját követen, hosszú, kanyargós hegyi utakon jutottunk el a Kréta keleti részén fekvő Vai Beachre. Aki teheti inkább a gyorsforgalmi utat válassza, ezzel órákat spórolhat meg. Ez a pálmafás part a sziget egyik leghíresebb strandja. A legenda szerint Afrikából érkező kalózok szórták szét a magokat ezen a helyen és ebből alakult ki a pálmaerdő.

Vai Beachen felül két híres strand található még a sziget nyugati részén, ahová mi sajnos nem jutottunk el: a fehér és rózsaszín homokos partú Elafonissi öböl és a türkizkék vizű Gramvousa.

A sziget nyugati részén az erős velencei hatást tükröző Chania és Rethymnon városokat is meglátogattuk. Mindkét történelmi belvárosban szűk utcákkal szabdalt színes házak, kikötőben tengerparti erőd, üzletekkel, éttermekkel teli öböl fogadja a látogatókat, ahol azon sem kell meglepődni, hogy magyarul próbálják becsalogatni az éhes utazókat.

A városokban a közlekedés elsőre kicsit kaotikusnak tűnt, ennek ellenére mindkét városban sikerült mindent gyorsan megtalálnunk.

Indulás előtt úgy gondoltuk, hogy egy hét bőven elég lesz a sziget bebarangolásához, azonban be kellett látnunk, hogy ettől több időre lett volna szükségünk ahhoz, hogy ha felületesen is, de minden említésre érdemes helyre eljussunk.